Elmúltál tizennyolc éves?

Rendezvényre bérelhető játékasztalokról írunk. Az asztalainknál jelképes zseton forog, pénztét és pénznyeremény nélkül.

Még nem
pusztamedia

A borvacsora egy szünete

Borosüvegek a polcon, fölöttük fejjel lefelé lógó poharak

Ültetett vacsoránál a legnehezebb pillanat a főfogás és a desszert között van. Ezt az egy szünetet töltjük ki: egy asztal, egy krupié, negyven perc. A menühöz nem nyúlunk.

A desszert előtti negyven perc

Minden ültetett vacsorának van egy holtpontja. Nem a menüvel van baj, hanem a szünettel, ami utána jön. Erre a résre nincs jó recept.

A holtpont

A főfogás után a társaság félig feláll, félig ül, és senki nem tudja, mi következik. A beszéd elhangzott, a tánchoz korai, a kávé tíz percet vesz el a semmiből. Ebbe a résbe teszünk egy asztalt.

Ugyanaz a terem

Az asztal nem a folyosón vagy a szomszéd helyiségben áll, hanem két lépésre a vacsoraasztaltól. Aki nem akar játszani, ülve marad és onnan nézi végig — és pont ettől nem szakad ketté a társaság. A távolság két lépés, nem két ajtó.

Negyven perc

Ennyi a mi részünk, nem több. A desszert akkor megy ki, amikor a kör magától kifullad, nem óra szerint, így a menü menetrendjét nem írjuk felül. Ez az egyetlen formátum, ahol nem mi mondjuk meg, mikor kezdődik és mikor ér véget a mi részünk: azt a konyha mondja meg, mi pedig ehhez igazodunk, mert a vacsora a te vendégeidé, nem a miénk.

Kinek áll jól

Ez a formátum a kisebb, felnőttebb társaságoknak való: tizenkettőtől húsz főig. Nagyobb létszámnál a vacsora maga is szétszakad, és akkor inkább a maszkos bál felállása működik. A klasszikus szalonban a hosszú asztal és a posztó egyazon burkolat alatt marad, így a terem nem esik ketté két hangulatra.

Mind az öt alkalom
Megterített vacsoraasztal, mögötte zöld posztós játékasztal ugyanabban a teremben

Kezdjük a nappal

A helyszín nevét is küldd el. A fogások számát válaszlevélben kérdezzük, hogy lássuk, hová eshet a szünet.

Ajánlatot kérek
Faburkolatos terem csillárral és hosszú asztallal

Négy pont az előételtől a desszertig

A menü adja a ritmust, és az asztal ebbe illeszkedik be. Ezért ennél az alkalomnál nem órát nézünk, hanem a tányérokat. A tányér a jelzés.

  1. Az előétel alatt

    Megérkezünk, és a terem hátsó felében felállítjuk az asztalt. A vendégek ülnek, a beszélgetés megy, minket nagyjából senki nem vesz észre. Húsz perc az egész. A kocsi a hátsó bejáratnál áll meg, ha van ilyen.

  2. A főfogás után

    Itt van a természetes szünet: a tányérok lemennek, a desszert még nem jön, és a társaság elkezd mocorogni. Ez az a pillanat, amikor egy ültetett vacsora vagy továbblendül, vagy szétesik.

  3. A játék

    A krupié annyit mond el, amennyi az első körhöz kell, és a többit menet közben mutatja meg. Aki marad ülve, az is lát mindent. Negyven perc után a legtöbben már állnak. Öt perc, és a szabályok kérdése le van tudva. Nincs kötelező kör.

  4. A desszert

    A desszertet akkor kérjük ki, amikor a kör kifullad. Így a vacsora nem szakad félbe, és a konyha sem vár. A tányérok érkezésére az asztal már le van szedve, a posztó felcsavarva — a vendégeid a desszertnél megint egy vacsoraasztalnál ülnek.

Amit az asztal kér a teremtől

Három tétel, és mind a három elfér egy ültetett vacsora mellett. Egyiket sem kell külön megrendelned.

  1. Hely és idő

    Három méterszer három méter a székekkel együtt, jellemzően a terem hátsó harmadában, ahová a vacsora alatt úgysem megy senki. Itt az asztalon kívül nem építünk díszletet, ezért a felállítás húsz perc, a bontás tíz; mindkettő a vacsora menetébe illeszkedik. Ha a terem keskeny, az asztal a rövidebb fal elé kerül, mert így a felszolgálás útvonala nem változik. A székeket és a kisbútort mi rendezzük át, majd az este végén visszaállítjuk.

  2. Fény

    Az asztal fölé saját lámpát viszünk, mert a vacsoravilágítás kártyához majdnem mindig kevés. A lámpa elemes, konnektort nem kér, és a terem többi részéhez nem nyúlunk. A vacsoraasztal saját világítását nem vesszük át.

  3. Terítés

    A posztóra nem kerül étel és nem kerül forró pohár — ez az egyetlen kérés, amit a vacsora alatt komolyan veszünk. Poháralátétet hozunk, a kiömlött bort a posztó bírja, és pótlapunk is van. Hangosítást nem kérünk: a krupié beszél, a többi a társaságé.

Az asztalon szimbolikus zseton forog, és a játék határai minden estén ugyanott húzódnak: pénz sem az elején, sem a végén nem kerül a képbe. Neked ebből annyi a dolgod, hogy megmondod, hány fogás lesz.

Amit a konyha felől kérdeznek